"Te, vén Bükk könnyétől mélyre mosott árok! Kanyargós partodon elmerengve járok. Futó habjaidnak kedves susogása- Mint egy szép regényes kor öreg krónikása Sok szép mondájával, Szomorú jelenből dicsőséges múltba Úgy ragad magával." (Részlet:Balázs Béla:Kácsi patak c. verséből)